Hamarosan lezárjuk a 2011-es évet, és talán már többen gondolkodnak azon, hogy mi lesz jövőre. Mi történt 2011-ben? Volt tüntetés március 15-én, október 23-án, és még számos más alkalommal. Bár a politikai pártok szintjén nem nagy a közeledés, de a civil mozgalmakat egyre erősebben kovácsolja egybe a népvezér és jobbkezének áldatlan tevékenysége. Csak hogy a legfontosabbakat említsem, gondoljunk a választási rendszer átszabására, a teljes közigazgatás, közmédia és kulturális élet káderekkel való feltöltésére, a felsőoktatás szétverésére, a közoktatás államosítására, a magánnyugdíjpénztári befizetések lenyúlására, a válságadókra, a bankok hitelezési tevékenységének ellehetetlenítésére, a nemzetközi szervezetekkel való együttműködési képesség teljes hiányára. És ezek folytán hol tartunk most? Jövőre nagy valószínűséggel gazdasági visszaesés következik, az európai adósságválság elhúzódik, és még egy lapáttal rátesz az eddigiekre, a kormány már lényegében minden padlást lesöpört, nem tud honnan több pénzt beszedni, a lakosságot megnyomorítja a gyenge forint, és ezek csak a gazdasági problémák, a szólásszabadság korlátozását nem is említettük. A helyzet kétségbeejtő, ráadásul a lehetséges új politikai felállások forgatókönyvei sem túl bíztatóak. Mégis valamiben bízni szükséges, hiszen a karácsony a születés ünnepe, a chanuka pedig a csodáé.

• Új alkotmány
  Sajnos a Fidesz elszalasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy egy olyan alkotmányt készítsen, amely a lehető legszélesebb társadalmi támogatottsággal bír. Egy új alkotmány egy új kezdetet jelentene, akár a negyedik köztársaság kezdetét is. Meglátásom szerint egy olyan alkotmányra lenne szükség, amely csak az alapvető emberi jogokra és a demokráciára hivatkozik, hogy azt a lehető legszélesebb társadalmi egyetértés övezze. Bár jogilag aggályos alkotmányról szavazni, de egy ilyen megerősítés kikezdhetetlenné tenné azt, és megakadályozná az állandó változtatgatását, szétmorzsolását. Szavatolni kéne a hatalmi ágak tényleges szétválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, biztosítani a nem kormány alá rendelt intézmények függetlenségét, a szólás és a média szabadságát, a tulajdon sérthetetlenségének megkérdőjelezhetetlenségét.
   

• Új választási rendszer
  Olyan választási rendszer szükséges, ami biztosítja a kiegyenlítettséget. Fontos az egyéni körzetek újrarajzolása is, de nem úgy, hogy az egyértelműen a Fidesznek kedvezzen. A kisebb, 200 fős országgyűlésbe kerülhetne 100 egyéni választókerületből bejutó jelölt, míg a maradék 100 helyet feltölthetnék az országos és kompenzációs listáról, természetesen a győztes kompenzálása nélkül. Esetleg el lehet gondolkodni a nemzetiségek és a határon túliak képviseletén is, de kizárólag úgy, hogy saját, pártfüggetlen képviselőiket választhassák. Biztosítani kell a kisebb pártok elindulásának lehetőségét az ajánlószelvények gyűjtési szabályainak enyhítésével, vagy egy ésszerű pénzügyi letét kikötésével. Megkerülhetetlen az egységes kampányszámla bevezetése, azaz minden párt kizárólag egy számlára fogadhatna adományokat, és csak erről fedezhetné működését.
   
• Jól szabályozott gazdasági kormányzás
  Nélkülözhetetlen a felelős államháztartási gazdálkodás szabályrendszerének rögzítése, ideértve az önkormányzatokat is, továbbá vissza kell állítani a Költségvetési Tanácsot teljes jogkörével együtt. Fontos a fiskális és monetáris hatóság függetlenségének szavatolása, azaz az MNB-t nem lehet hatalmi szóval irányítani. Mivel az infláció jelentős részben árfolyamhatásoknak köszönhető, jobban kell figyelni a forint árfolyamára, hogy az a kamatpolitika révén tükrözze hazánk termelékenységi szintjét (ezáltal például a devizahitelezés felfutása jelentősen csökkent volna). Nyilvánvalóan álom, de muszáj a pénzkifizetőhelyeket felszámolni, a közbeszerzéseket és az MFB, illetve más állami vállalatok tevékenységét átalakítani.
   

• Új adórendszer
  A jelenlegi adórendszer átláthatatlan, működésképtelen, igazságtalan és percről percre össze-vissza változik. Az egykétkulcsos SZJA csupán ábránd, az egyszerűsítést tettekben is meg kell valósítani. Az nem növeli a bonyolultságot, ha visszatérünk a Bajnai-féle kváziegykulcsos modellhez, amikor is csak a legmagasabb jövedelmek adóznak megemelt kulccsal. A társadalmi szolidaritás (és bevételi kényszer) miatt ez megkerülhetetlen. Fontos, hogy a legalsóbb kereseti osztályok is fizessenek adót, ugyanakkor kedvezményben részesüljenek, hiszen a magas jövedelemarányos fogyasztás a 27%-os ÁFÁ-val együtt tönkreteszi őket. A családtámogatást pedig a szociális rendszeren keresztül kell megvalósítani, hogy ne a középosztályt pénzeljük az adóforintokból, hanem a rászorulókat. A számviteli szabályozást összhangba kell hozni a nemzetközi ajánlásokkal. Jó értelemben vett rendszerre van szükség, ami stabil, kiszámítható, amivel az emberek és a vállalkozások tervezhetnek.
   
• Új önkormányzati rendszer
  Szükséges a megyék közigazgatási és intézményfenntartási feladatainak átcsoportosítása régiós szinten. Ahol indokolt (10 ezer fő alatt), ott meg kell szüntetni az önálló települési önkormányzatokat, és azt kistérségi (ízlés szerint járási) szinten megalkotni, amelyek képviselőtestületében természetesen mindegyik településnek legalább egy küldöttje jelen lenne. A kistérségekben a helyieknek el kell döntenie, hogy melyik településen legyen a bölcsőde, az óvoda, az általános iskola alsó és felső tagozata, a középiskola, szükség esetén iskolabuszt kell indítani. Újra kell gondolni az egészségügyi és szociális intézmények elosztását is, de kiemelendő, hogy a közoktatást, az egészségügyi alap- és a szociális ellátást nem közvetlenül állami szinten kell megvalósítani. Biztosítani kell, hogy ezek az intézmények ésszerű mennyiségű lakost lássanak el, a népességcsökkenés miatt akár intézménybezárások útján is, hogy ezáltal hatékony működésük megoldható legyen.
   
• Új oktatási rendszer
  Megfelelő oktatási rendszer nélkül csak a munkanélkülieket termeljük újra. Emiatt fontos meghatározni, hogy nemzetgazdasági szinten mely ágazatok számára kell kiemelten képezni szakembereket. A jó minőségű oktatást megfelelő méretű intézményekkel kell biztosítani, ahol kellőképpen felkészült pedagógusok korszerű módszerekkel tanítanak. A felsőoktatásban be kell vezetni a tandíjat, ugyanis a képzés csak látszólag van ingyen, jelenleg minden adófizető állja a számlát, azok is, akik nem veszik igénybe. A befolyó pénzzel az intézmények gazdálkodhatnának, ehhez természetesen szükséges a jelenleg is jól működő diákhitel megtartása, a szociálisan rászoruló diákok segítése. Elő kell írni az emelt szintű érettségit bemeneti követelményként, aki ezzel nem rendelkezik, annak különbözeti vizsgát kell tennie. Mivel a magyart sajnos elég kevesen beszélik a világban, nem szabad eltörölni legalább egy világnyelvből (nem eszperantó, nem lovári) a középfokú nyelvvizsga megszerzésének kötelezettségét. A nem közvetlenül munkaerőpiacra szánt képzések esetén szűkíteni kell a kínálatot (művészeti, bölcsészeti, társadalomtudományi ágak), viszont a kevesebb intézményben több forrást és sokkal magasabb színvonalú körülményeket kell biztosítani, hogy valós tudományos és művészeti munka folyhasson.
   
• Új foglalkoztatáspolitika
  Létfontosságú, hogy a nemzetgazdaság olyan munkavállalókat kapjon, amelyek szaktudására kereslet van, legyen szó szakmáról vagy diplomáról. A lehető legkisebbre kell szorítani a szakképzettség nélkül a munkaerőpiacra kerülő egyének számát, a tankötelezettséget pedig vissza kell állítani 18 évre. Az Európai Unió csak szaktudással képes a világpiaci versenyben előnyre szert tenni, betanított munkásokkal nem. Fontos a közfoglalkoztatás is, de nem úgy, hogy az tartósítsa az államtól való függést. A közmunka mellett emiatt kiemelkedő jelentőségű az átképzés támogatása. Újra be kell vezetni a hárompilléres nyugdíjbiztosítási rendszert, ugyanis ez az egyetlen, ami lehetővé teszi, hogy a csökkenő népesség ellenére is értékálló nyugdíjhoz jussanak az idősek, továbbá az adófizető látja, hogy pénzéért milyen járadékot fog kapni. Természetesen szükséges a vásárlóértéket garantáló alap visszaállítása is, hogy a válságok hatását enyhíthessük. A nyugdíjazási korcentrumot közelíteni kell a nyugdíjkorhatárhoz, ez pedig a különféle kedvezmények korlátozásával jár. Kedvezmény csak olyan területen adható, ahol a munkavégzési képesség csökkenése ezt elkerülhetetlenné teszi (tűzoltó, bányász stb.). Fontos nyilvánvalóvá tenni, hogy a nyugdíj a nyugdíjjárulékot fizetőknek jár, minden más juttatás szociális alapon adható, akkor ha valaki rászorul.
   
• Új egészségügyi rendszer
  Megbukott a rendszerváltás óta folytatott egészségpolitika. Elavult eszközökkel, lerobbant kórházakban, megalázó bérért dolgoznak az orvosok, akik lábbal szavaznak, így kifejezve, hogy ebből nem kérnek. Az egészségügy bármennyire fájó, igenis üzlet, ezt bizonyítja az, hogy minden második reklám gyógyszert hirdet. Be kell vezetni a magánbiztosítást, értelemszerűen úgy, hogy mindenkinek és mindenkivel kötelező szerződni. Nyilván érvényesíteni kell az állam szociális szempontjait is. Ezért meg kell határozni azt a szolgáltatási kört, ami mindenkinek járulékfizetés ellenében jár, szükséges ahhoz, hogy a munkaerőpiacra vissza tudjon lépni, avagy gyermek- és időskorát egészségben élhesse, és meg kell határozni azt is, ami csak külön térítés ellenében érhető el. A biztosítóknak érdekük a kisebb kárvalószínűség, ezért ösztönöznék a szürővizsgálatokra járást, továbbá kikényszerítenék a költséghatékonyságot, és csak jó szolgáltatást nyújtó intézményekkel szerződnének.
   
• Új mezőgazdasági politika
  A mezőgazdaság jelenleg az egyetlen ágazat, amely képzetlen embereket tud felszívni, ezért kiemelten fontos. A monokultúrás nagygazdaságok kora Európában lejárt, magasabb feldolgozottsági szintű termékekkel kell előállni. A zöldség- és gyümölcstermesztés nagy kézi munkaerőt igényel, ez akár rövid távon is segíthet a leszakadó térségekben. A kiszolgáltatottság csökkentése érdekében kötelezővé kell tenni a természeti károk elleni biztosítást, és bővíteni a termelt áruk választékát. Elengedhetetlen a szövetkezetek (önkéntes) létrehozásának ösztönzése, hogy mérethatékony szinten és magasabb színvonalon folyhasson a termelés, legyen tőke a fejlettebb gépek beszerzésére, és nem utolsósorban azért, hogy valamekkora integráció is megvalósulhasson, azaz a szövetkezetek bizonyos esetekben már feldolgozott termékeket adhassanak tovább (savanyított zöldség, befőtt, gyümölcslé, tejtermék stb.). Szükséges az értékesítési láncok újragondolása, ám magasabb feldolgozottságú és jobb minőségű termékekkel könnyebb több közvetítőt kihagyni. Ehhez nélkülözhetetlen a fogyasztói tudatosság erősítése is.
   
• Pénzügyi kultúra fejlesztése
  Hogy ne fordulhasson elő többet a devizahitelezési válsághoz hasonló eset, elengedhetetlen az emberek pénzügyi ismereteinek bővítése. A devizahitelesek problémáján jelenleg lejáratig tartó árfolyamrögzítéssel, és az így keletkező hiány avagy többlet kedvezményes, forint alapú hitelezésével lehetne piacbarát módon segíteni. Nélkülözhetetlen az öngondoskodás fontosságának hangsúlyozása, hogy a jövőben a nyugdíjasok ne a fűtetlen lakásban fagyjanak halálra. Csökkenteni kell a készpénzforgalmat (például fizetés felvétele készpénzben és sárga csekk befizetése azon nyomban), mivel ez egyrészt drága, másrészt a feketegazdaságot szolgálja. Be kell vezetni, hogy 1 hónap alatt nagyobb összeget készpénzben (például 2-3 millió Ft fölött) ne lehessen fölvenni, avagy adót kell erre kivetni, mivel ebből bizonyos emberek jellemzően feketén lakást és autót vásárolnak, avagy kenőpénzt fizetnek. Természetesen ez a banki átutalásokat egyáltalán nem érintené, hiszen azok bármikor nyomon követhetőek. Érdemes ezt Európai Uniós szinten is megfontolni.
   
• Társadalmi párbeszéd
  A jelenlegi atomizálódó társadalmat fel kell, hogy váltsa a párbeszéd, a közös felelősségtudat, a történelmi traumák közös feldolgozása és a tanulságok levonása. Megkerülhetetlen az érvelésen alapuló politikai kultúra elterjesztése, a kulturált vita meghonosítása. Ez a fentiek után jelentéktelennek tűnhet, de csak ezzel együtt érik el a fentiek, hogy Magyarország egyáltalán létezzen, és az emberek a lehető legjobb lehetőséget megkaphassák, hogy kibontakoztathassák képességeiket. És ez persze mind naiv képzelgés, de talán a születés és a csoda jegyében megengedhető.
   

Update: Ettől félhet leginkább Matolcsy