Hát igen, nyáron nem nagyon írtam a blogra. Ennek két egyszerű oka volt, az egyik, hogy az olimpiát néztem (a közvetítést inkább hallgattam), és ismét rájöttem, hogy a nemzeti öntudatot inkább itt kellene keresni, nem máshol, másrészt nagyon nincs új a nap alatt, ismételni pedig nem szeretem magamat. Egyébként a TV többi műsora tökéletesen leképezi társadalmunkat minden egyes gondjával együtt. A paradigmaváltás, a digitális átállás, és ezzel együtt a régi analóg sugárzás leállítása évek óta késik, a legújabb céldátum 2014. És miközben a pártszolgálati közszolgálati televízió gátlástalanul harsogja a pártpropagandát, a többi csatornán sem túl rózsás a helyzet. Most már több helyen főműsoridőben láthatjuk a régről előszedett, közhelyes, eleve VHS-re kiadott akciófilmeket (amiben például nem tűnik fel senkinek egy fekete katona Szerbiában), megnézhetjük kétszázötvennegyedjére a Gagyi mamit, hogy persze délután megismételjék. Avagy ha ez nem kell, hát akkor ránk akarnak tukmálni mindenfélét, ezáltal kicsalva a pénzünket, és nem marad semmi más lehetőség, mint hogy a hó végi filléreket jósokra, látókra és médiumokra költsük, akik sugározzák felénk a pénzenergiát. Esetleg végre felfedezzen bennünket valaki, és kiderüljön, hogy mi tulajdonképpen mennyire rém tehetségesek vagyunk – azt persze elhallgatva, hogy ezután jön a nagy koppanás és a falunapokon a hakni. Marad a csodavárás, avagy végre lekapcsoljuk a TV-t.
Csak hát ez az átvitt lekapcsolás sem olyan egyszerű, hiszen nagyon nincs értelmes választási lehetőség. Az MSZP ellenzékből sem tud lecsapni magas labdákat, és képtelen az elhasználódott arcait lecserélve új üzenetet közvetíteni az emberek felé. Aki pedig baloldali fordulatról beszél, az könnyen zavarba jöhet, hogy akkor most mi is az a bal és a jobb, és ki is képviseli azt. Az LMP meglátásom szerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyedül megfojtja a pártot a kormányzati túlsúly, kompromisszumképtelensége pedig légüres térbe helyezi őket. A szélsőjobboldal rendkívül súlyos kérdésekre alapvetően téves válaszokat ad, miközben a nevetségesség és a korrupció buktatja el őket. Értelmes elképzelés azonban van bőven, a nyájas olvasó belátására bízom, hogy az én javaslataimat ide sorolja-e. Egy nemrégiben kiadott írás még azt is megpróbálja felvázolni, hogy ezt miképpen lehetne elérni. Ugyanakkor ez mindaddig pusztába kiáltott szó, ameddig az emberek nem kezdik el tömegesen felismerni, hogy mennyire megvezetik őket, és a helyzet megváltoztatása egyedül rajtuk múlik. A 168 óra vezércikkében Kéri László véleményem szerint éppen ezért túlontúl bizakodó, bár ezen kívül mást ő sem tehet. Azt viszont belátja, hogy egy olyan erős személyiségre lenne szükség, aki fel tudja nyitni végre az emberek szemét, képes közvetíteni azt az üzenetet, hogy az áhított felemelkedés egyedül a magyar emberek elkötelezettségén és kemény munkáján múlik, nem pedig kitalált nyugati összeesküvések ártatlan áldozatai vagyunk sorozatosan.
Azonban a Fidesz igen keményen dolgozott még a legutóbbi írás óta eltelt pár hónapban is azon, hogy az emberek végre feloldják a kognitív disszonanciát, rájöjjenek arra, hogy mekkora a szakadék a tapasztalati valóság és a propaganda között. A kormányzati korrupció él és virágzik, sőt több tekintetben messze túltesz elődein. Csak hogy a legfrissebb híreket idézzük fel, tudható, hogy az állami földek haszonbérlete eleve lejátszott meccs kisebb és nagyobb szereplőknek, és hiába szólal fel ellene bárki is, semmi sem történik. Strómanok jönnek-mennek, a közbeszerzéseket eleve leosztják a saját holdudvarnak, és már a tisztességes eljárás látszatára sem adnak. A gazdaságpolitikát illetően én már követni sem tudom, hogy kiről nevez el akciótervet a nemzet Matolcsyja, de lényegében úgyis mindegy, hiszen recesszióban van és lesz a gazdaság, zuhan a fogyasztás, a beruházás, az ipari termelés visszaesését az új járműipari beruházások próbálják mérsékelni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mindezek ellenére a legutóbbi inflációs adat 5,8%-os volt, és ebben a kormány ötletszerű intézkedései is vastagon benne vannak, ráadásul beragad túlnyomó többségük, így a keresetek reálértéke is folyamatosan csökken. A foglalkoztatás valamennyire nő, ám ha jobban megkapargatjuk a felszínt, akkor láthatjuk, hogy ebben a közfoglalkoztatás az egyik legnagyobb tényező. Kérdés, hogy mennyire ad piacképes szakmát a fűnyírás és az árokpucolás, esetleg a helyi potentát földjén a kapálgatás. A mindenkit megdöbbentő kamatcsökkentés az inflációt és az euró árfolyamát biztosan megdobja, ellenben erős kétségeim vannak afelől, hogy hitelcsatorna létezik-e még, és van-e olyan bank ebben az országban, amely ad hitelt vállalkozásoknak. És még ha lenne is ilyen, lelkes vállalkozónknak eddig sem az a 25 bázispont jelentett nehézséget, hanem az irgalmatlan hitelkockázati felár kitermelése. Egy biztos, a hatalmat átvették a vezér emberei az MNB-ben, és nem kell soká várni a Simor–Karvalits–Király triász repüléséig sem (kíváncsiak kedvéért jövő március 3., 27. és július 3.).
Természetesen a külpolitikába is beleokádik a kormány, ha a gazdasági helyzettel már végképp nem tudnánk betelni. Azt azóta sem sikerült megtudnunk, hogy mit keresett három volt rendőr Szíriában a polgárháború kellős közepén. Ahogy az is csak körvonalazódik, hogy az azeri baltás gyilkos elengedése, mindemellett, hogy nemzetközi felháborodást okozott, és tovább erősíti a kiváló vezetőinkről kialakult előnyös képet, egyelőre teljességgel feleslegesnek tűnik (ráadásul ha már a vezér ilyen görénységre szánta el magát, akkor kicsit körbepuhatolva simábban el lehetett volna intézni). Mindenesetre érdekes próbálkozásnak bizonyult az IMF megállapodás halogatására. Arról is pusztán csak sejtéseink vannak, hogy minek kell új rendszám és iskolaköpeny. És nem tudjuk, hogy még mi van a tarsolyban. Azt tehát láthatjuk, hogy lehetőségből nincs hiány, csak a hülyeséggel való szembesítés kivitelezése az ellenzék részéről nem megy, egyedül az internetes sajtó próbálkozik, míg az ellenzéki nyomtatott sajtó hamvaiból igyekszik ebben segíteni. Emiatt 2014-ben széllel szemben rendkívül nehéz dolog lesz, bár valóban az a legnagyobb kérdés, hogy az 53% mit fog csinálni 2014 tavaszán. Vajon lekapcsolja-e a TV-t és elmegy szavazni, avagy átkapcsol a Győzikére?