A legújabb gumicsont, amit a nemzetvezető bedobott a köztudatba, a címben foglalt kifejezés. Lehetne arról értekezni, hogy a retorikában milyen hatásai vannak a harc, küzdelem és egyéb erőszakot sugalló szavaknak, de most nem teszem (és egy igen magas labdát nem ütök le). Ami sokkal inkább említésre méltó, hogy a választások utáni reménykedés abban, hogy 4-6%-os hiányt enged az Európai Unió, hogyan csapott át abba, hogy olyan drasztikus eszközöket kelljen bevetni, mint a magánnyugdíjpénztári megtakarítások einstandolása, a különféle válságadók. Fontos leszögezni, hogy az államadósság csökkentése, mivel Magyarországon nincs olyan mértékű belső megtakarítás, mint például Japánban, elkerülhetetlen és kívánatos cél avégett, hogy az ország gazdasági kiszolgáltatottsága csökkenjen.

Részletezzük a fennálló közgazdasági helyzetet. Az irodalomban széleskörű vita bontakozott ki még a Bokros-csomag idején, hogy előbb szükséges-e biztosítani az államháztartási stabilitást, és utána jön majd a növekedés, avagy a növekedés ösztönzésével kinőhető az egyensúlytalanság. Előbbire példa Kornai és Antal cikke, amely gondolatmenet végig Bokros intézkedései között húzódott meg, utóbbi fő ideológusa Mellár, és ezt az érvrendszert az Antall-kormány követte. Szeretném hangsúlyozni, egyik irányzat logikája sem kikezdhetetlen, és mindegyikre található pro és kontra példa. Az én egyéni meglátásom szerint az események Bokrosékat igazolták a '90-es években, és ebből az első Orbán-kormány igen jól eléldegélt. 

Látni kell azonban az alapvető különbséget az akkori és a mostani helyzet között. A Bokros-csomag egyik legfőbb mozgatórugója az export helyzetbe hozása volt, ezzel sikerült a költségvetést áttételesen megszilárdítani. Jelenleg válságban kell visszafogni a költségvetést, továbbá a német piacok csak mostanság kezdenek éledezni, ráadásul az árfolyampolitika a devizahitelesek és az exportőrök érdekellentéte miatt használhatatlan. Ez a történet a második Gyurcsány-kormánytól kezdve aranyozza be a közgazdászok és a gazdaságpolitikusok mindennapjait. A fentiek megértése, bár kívülállók számára talán kevéssé érdekfeszítő, mindenképpen szükséges, hogy a tapasztalt eseményeket helyesen tudjuk megítélni. Csak ezek után jöhet az, hogy az értékrendünknek megfelelő véleményt alkotunk, ugyanakkor úgy vélem, sok dolog megítélése független a politikai világlátástól.

Érdemes sorra venni, hogy a hirtelen irányváltás (ízlés szerint meghátrálás) után milyen lépések következtek. Említettük a nyugdíjmegtakarítások lenyúlását, amely révén durván 2900 milliárd Ft érkezett vissza a költségvetésbe, de ennek csak jelenleg a felével csökkentették az államadósságot, 4 százalékpontos a változás. A Portfolio.hu oldalán található egy ábra, amely a GDP-arányos államadósságot ábrázolja. Jól látszik, hogy 2001-től indul meg a folyamat, azaz bármi más híresztelés ellenére ez az Orbán-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány együttes érdeme. Emellett nem tartom az adatok tisztességes értelmezésének, ha 2009-től kezdve nem vesszük figyelembe a válság miatt csökkenő GDP-t. 

A költségvetés stabilizálására, és így az államadósság kordában tartására irányuló másik jelentős intézkedéscsoport a különféle válságadók bevezetése. A bankadóból 180-180 milliárd Ft lett betervezve tavalyra és idénre, és nem vezetik ki 2012-től jelen állás szerint. Az már persze orbitális mázli, hogy előfordulhat, hogy ez a nem túl piackonform adó értelmesebb formában az EU-ban bevezetésre kerül, és felváltja a magyart. Az energia-, a távközlési és a nagykereskedelmi ágazatokat sújtó válságadót 160 milliárd Ft-ra tervezték (ami inflációban jön vissza, ahogy említettem korábban). Nem tartom jó ötletnek, hogy az egyik mérlegfőösszeg, míg a másik árbevétel alapú, azaz egyik sem a nyereséget veszi figyelembe (mint például a korábbi Robin Hood-adó). Nyilván ezekkel nehezebb trükközni, és 2010 októberére ismertek voltak elég jó pontossággal a számok, így részben visszamenőleges hatályú a kivetés, ami nem túl elegáns, és a hatékonyságot semmiképpen sem ösztönzi. 

Jelentős tétel lenne a különféle korkedvezményes nyugdíjak megnyirbálása, jogosultságok visszavonása. Ez hosszú távon elkerülhetetlen és indokolható, azonban szerzett jog elvétele demokráciában nem bevett szokás, szerintem konkrétan alkotmányellenes, emiatt jogosnak tartom az érintettek tiltakozását. Az elmúlt kormányok visszaéltek mindig a hatalmukkal, és a különféle közalkalmazotti fizetéseket igen mélyen tartották, de úgy néz ki, hogy itt egyre nagyobb ellenállásba ütköznek a tanárok és az orvosok részéről is. Ezt a feszültséget rövid távon el lehet intézni a kétharmaddal, de már most is megalázó fizetésekért dolgoznak az érintettek, és az orvosok külföldre vándorlása pár éven belül komoly problémához vezethet. Ezen kívül még a gyógyszerkasszától próbálnak jelentős összeget elvonni, de a felmerült összegeket a legtöbben álomnak tartják. 

Összegezzük tehát a fejleményeket. Van a nyugdíjállamosítás és egy rakat válságadó, ami egyszeri intézkedés, és hosszú távon semmiképpen nem változtatja meg alapjaiban a helyzetet. Csökkenti a tervezhetőséget, a kiszámíthatóságot, ami a külföldi befektetőknek kulcsfontosságú. És bármennyire is dícséretes, és jelentős előrelépés a Kína felé történő közeledés (emberi jogok ide, vagy oda), ők is a befektetésük minél biztosabb megtérülését várják. A nyugdíjállamosítás néhány évig javítja az egyenleget, de utána az öregedő népesség miatt fenntarthatatlanná válik a rendszer, és ezt rajtam kívül például az OECD is tudja, de nem nagy kunszt magunktól rájönni. Emellett a közalkalmazottak elnyomása nem tartható az idők végtelenségéig. Szerkezeti változtatásokat éppen ezért én nem látok, legfeljebb olyanokat, amelyek egyelőre csak viszik a pénzt (lásd SZJA és TAO), a költségvetési fejezetekből fűnyíró elven történő zárolások megszorítások, nem reformok, bárki bármit mondjon. Keynes árokásási elmélete pedig nem konkrétan, és nem ilyen módon értendő. Így pedig a hiány előbb-utóbb újra fog termelődni, hiszen az állam továbbra is ész nélkül költi el a pénzt, akár hitelből is. 

És hiába nem elérhetetlen cél az 50%-os GDP-arányos államadósság 2018-ra, a 0%-os hiány ugyan talán, de a 3%-os folyamatos GDP növekedés biztosan nem kizárólag Varga Mihály vagy Orbán Viktor akaratán múlik...