Ezzel a bejegyzéssel bizonyosan nem leszek népszerű nagyon sokak körében, ugyanis a társadalom igen jelentős részét hátrányosan érintő dologról van szó. A jó öreg devizahitel. Az iromány apropója az, hogy a híradóban láthattunk egy asszonyt, aki elbőgte bánatát, hogy elárverezik a feje fölül a lakást, ma meg diadalittasan elbőgte magát ismét, hogy a média milyen kedves, hogy segít neki megakadályozni a ház elárverezését.
Még mielőtt bárki is félreértené, nem élvezkedem azon, ha embereket kiköltöztetnek a lakásukból, elveszik a kocsijukat. Ugyanakkor azt is érdemes lenne látni, hogy a hitelesek túlnyomó többsége 1-2 számmal nagyobb lakásban lakik, kocsit hajt, mint amit megengedhetne magának (tessék csak megnézni az inkriminált hölgy házát). A hitel nem ingyen pénz. Ha valaki hitelt vesz föl, az jelenbeli fogyasztásért cserébe jövőbelit áldoz fel. Nyilván ha nem növekszik a jövőbeli fogyasztási kosár, akkor csökken az életszínvonal. Azaz a hitel azt feltételezi, hogy most nincs pénzem, de a jövőben lesz, sőt annyival több, hogy az önfenntartás mellett még a hitelt és a kamatait is tudom fizetni. Ezért is elgondolkodtató, hogy karácsonykor miért vesz mindenki ész nélkül plazmatévét.
Persze semmi sem fekete-fehér. A devizaalapú hitelezés felfutatásakor nem raktak a hitelszerződésekre nagy felkiáltójeleket, a bankos kisasszony nem törte magát, hogy Mari néni tudatába vésse, hogy nem véletlenül van jelentős különbség a svájci frankban és a forintban denominált hitelek kamatai között. A frankhitellel egy vaskos short pozícióba került a magyar háztartások jelentős része a frankkal szemben, spekulált a frank gyengülésére. Ezen kívül természetesen az ingatlanok elárverezésénél a bank nem erőlteti meg magát túlzottan, hogy jó árat kapjon, a gyorsaságra törekszik.
A devizahitelesek megsegítése történet pedig marhára divatos dolog lett a választások közeledtével, nagyon könnyű volt ebből politikai tőkét kovácsolni, a gonosz bankárokat démonizálni. Ha hülyeséget teszünk, jön állambácsi, és megcsinál mindent helyettünk, csak szavazzunk rá.
De én nem érzem igazságosnak, hogy azok adóforintjaiból húzzák ki a szarból a devizahiteleseket, akik tisztában voltak saját korlátaikkal, és nem adósodtak el. Azt sem tartom igazságosnak azokkal szemben, akik tisztességgel törlesztették a hitelüket, hogy lényegében semmilyen érdemi kényszerintézkedés nem foganatosítható a nem fizetőkkel szemben. Lényegében mostantól bárki fölrakhatja a lábát, és úgy határozhat, hogy nem fizet, azaz jelentős az erkölcsi kockázat. Ki védi a bank betéteseinek az érdekeit?
Szóval a szocialista rendszer rengeteg hibája és szörnyűsége ellenére egy nézőpontból bizonyosan jó volt: takarékosságra nevelt. Ha most keményen dolgozol, annak meglesz a jutalma. Ha nem is nyugati kocsi, csak egy Zsiguli, ha nem is egy kacsalábon forgó vár, de egy nyaraló a Balatonnál, ha nem is karibi nyaralás, csak egy hét a jugoszláv tengerparton. Persze más fejlett nyugati társadalmak hasonló következtetésre jutottak, legfeljebb a lehetőségek halmaza bővebb volt.
Csak aztán a fene nagy szabadság rászabadult az országra...
