Az állam már a spájzban van

 2012.02.02. 21:17

Először is nagy örömmel jelzem, hogy egy éves a blog, köszönöm az olvasók kitartó figyelmét. Az egy év alatt kétszer sikerült az Indexre is kikerülni, aminek nagyon örülök, mert így sok fontos gondolat a szélesebb nyilvánossághoz is eljutott. Ebben a bejegyzésben az állami beavatkozás hazánkban tapasztalható káros hatásairól szólnék két fontos területet, jelesül az oktatás és az állami vállalatok hatékonyságának kérdését kiemelve.

Oktatás címén nem a doktori fokozatról és Pálról lesz szó, aki kreatívan értelmezi a tudományos kutatás módszertanát. Ez a fazon már rég bohócot csinált magából, és számtalanszor kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan a posztjára. A becsületét még azzal sem állította helyre, amint az a világ civilizáltabb részén szokás, hogy a gyanú felmerülésének pillanatában lemondott, ráadásul a zsozsó ettől függetlenül nála landol. A Nemzet Tollánál sokkal nagyobb figyelmet érdemel a tandíj bevezetése illetve a felsőoktatás módszeres szétbarmolása.

Arról már beszéltünk, hogy milyen következményei lesznek annak, ha az állam és az egyházak átveszik a közoktatási intézményeket. A nemzetvezető nyilvánvaló ideológiai célzattal totális ellenőrzést kíván gyakorolni a gyerekek felett is. Bármilyen más indoklás könnyen cáfolható azzal, hogy a közoktatás jellemzően önkormányzati feladat, a finanszírozási problémák megoldására pedig az önkormányzatok gazdálkodásának szabályait kéne rendbe rakni, nem egyszerűen megszüntetni azokat. Így az állam az egyik zsebéből átrakja a pénzt a másikba (a cehhet az egyházaknál és az önkormányzatoknál is végső esetben ő állja), valódi megtakarítás nincs, jobb oktatás szintúgy.

A felsőoktatás a gányolás legsúlyosabb kárvallottja. Az tény, hogy eddig egész jól átvészelték a megszorításokat az egyetemek és a főiskolák, de úgy érzem, hogy ezt gyorsan sikerült bepótolni. Az egyes számú alapvető tévedés, hogy egy rendelettel rávehetők arra a diákok, hogy jó esetben természettudósok, mérnökök, rossz esetben államigazgatási droidok legyenek. Olyan emberek áldozatos munkájával vonzó lehet esetleg a fizika, akik izgalmassá szeretnék tenni a tudományterületüket új pedagógiai módszerek kidolgozásával. De még ekkor is valamilyen életpályát fel kell vázolni az érdeklődőknek (nem csak sajtónyilatkozatok szintjén). Egy mérnök még jó állást fog kapni, de egy biológusnak keményen kell dolgoznia, hogy a szakmájában maradhasson és normális fizetést kapjon. A bölcsészek helyzete a változtatásokkal még kilátástalanabb lett.

A közgazdász- és a jogászképzésnél a finanszírozással tesznek meg mindent azért, hogy súlyosbítsák az amúgy sem túl rózsás helyzetet. A közgazdászoknál kimondták, hogy azért nem kell rájuk pénzt költeni, mert úgyis csak az adóelkerülést tanulják meg az egyetemen. Jogászból nyilván azért nem kell, mert ők úgyis csak a bűnözőket hozzák ki a sittről. A konkrét intézményeket tekintve a jogi területen Pécs, Szeged és Debrecen jár a legrosszabbul. Ezekben a városokban a helyi értelmiség egy jelentős része el fog tűnni, egy jó hírű képzést tesznek tönkre. A Corvinusnak nyilván nem jön jól a dolog, de nem ő lesz a vesztes, hiszen a létszámot fel tudja majd tölteni. Legfeljebb a kiválasztás alapja nem a tudás és a rátermettség, hanem a pénz lesz. Ugyanis a 250-300 ezer Ft-os féléves tandíj már nem az az 50 ezer Ft-os tétel, amiről 2006-ban volt még szó, és a nép leszavazta. Korábban a vidéki főiskolák bezárása ellen is jelentős tiltakozás mutatkozott, ez valamiért mostanra elfogyott. Egy ésszerű tandíj önmagában fokozná a tudatosságot, és kiszűrné a használhatatlan diplomát adó helyeket, de a mostani önköltség szintje nem az intézmények közötti választásról szól, hanem hogy valaki tudja-e folytatni tanulmányait vagy sem. Ebben a helyzetben teljesen új szempontok és döntések születnek, például a vidéki diák pénzt takaríthat meg azáltal, hogy otthon marad, és Rimbaud vagy Verlaine iránti rajongását inkább egy csillét tolva vagy a nagyolvasztó mellett éli meg.

De még egy normális helyen végzett közgazdász az új diákhitellel (ami egy utófinanszírozásos tandíj, bárki bármit mondjon róla) ki fogja tudni gazdálkodni valahogy a pénzt, viszont egy drágább és/vagy kevésbé jó fizetéssel kecsegtető képzésnél komoly gond lesz. Ahogy azzal is, hogy a tandíjhitel esetében az állam a nyomott kamatszinttel egy újabb implicit adósságot és ezzel együtt óriási költségvetési kockázatot vállalt. A másik fontos területen, az orvosképzésnél a létszám kevéssé változott, a cél nyilvánvalóan az orvosok Magyarországon tartása. De a nyugati országok akkor is kilóra meg fogják venni őket a tandíj átvállalásával, legfeljebb a költségvetést kisebb kár éri. A problémát az orvosok tisztességes bérével lehetne rendezni, csak ez pénzbe kerül és felvetné, hogy például a tanároknak sem éhbérért kellene robotolnia. A lényeg, hogy a közgazdászokhoz hasonlóan a hátrányos kiválasztódás itt is megvalósul, a nyelveket jól beszélő, kellően felkészült orvosok lelépnek, a többiek maradnak itt.

Az oktatás mellett az állami vállalatokról érdemes még pár szót ejteni. A napokban kiderült, hogy a Malév veszteségei nem finanszírozhatóak a továbbiakban. Valljuk be, ez annyira nem megdöbbentő. Egy légitársaság nem biztos, hogy egy akkora országra van méretezve, mint Magyarország, túl nagyok a fixköltségek. Ehhez képest eddig mennyit költött rá az állam és hány honpolgár használja? A másik ékes példa a BKV, ami a 126 milliárdos költségeiből 50 milliárdot tud saját bevételként kitermelni. Értem én, hogy nem egy jó üzlet a tömegközlekedés, de nem biztos, hogy évente 70-80 milliárdot megéri betolni a rendszerbe. Ebből a pénzből mindenkinek vehetnének egy használható biciklit, a messzebb lakók benzinköltségét meg összeadnák. Ráadásul jelenleg azok is komoly összeggel szállnak be a buliba, akik soha nem használják a BKV-t (kevésbé a jólfésült BMW X7-es maffiózókra, sokkal inkább a vidékiekre tessék gondolni). Ezen kívül a 10 ropis útdíj az állami vállalat szerkezeti gondjait továbbra sem oldaná meg, a veszteség újratermelődne. A MÁV ugyanezzel küzd, 127 milliárdos saját bevételhez oda kellett rakni 175 milliárd állami támogatást, hogy 31 milliárdos veszteségre ki lehessen hozni a 2010-es évet. Az adósságállománnyal nem sokkolnék senkit. Értem én, hogy nem számszerűsíthető pozitív extern hatások, meg kutyafüle, de ez 250 milliárd Ft? Mindezek fényében az új, állami pénzből gründolt mobilszolgáltató mókásnak tűnhet. Főleg, hogy állambácsi a koncessziós díjat ismét az egyik zsebéből áttette a másikba, és azt hiszi, hogy jó boltot csinált. Már csak egyet tehetünk, reménykedhetünk, hogy tényleg bejön a bolt (ha piaci feltételekkel nem megy, akkor majd állami szabályozás által), mert ha nem, akkor megint jön egy kellemetlen sajtótájékoztató, ahol bejelentik, hogy mekkora veszteséget kell ismét adóforintokból állni. És akkor szarban leszünk.

Címkék: felsőoktatás megszorítás költségvetés állami vállalat

A bejegyzés trackback címe:

https://kazisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr514054697

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az én pártom 2012.02.03. 08:01:31

Ha lenne egy pártom, amelyik megpróbálna mindenkit képviselni, senki nem szavazna rá, mert senkit nem érdekel a másik sorsa....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bebes 2012.02.03. 03:58:45

"...a cél nyilvánvalóan az orvosok Magyarországon tartása. De a nyugati országok akkor is kilóra meg fogják venni őket a tandíj átvállalásával, legfeljebb a költségvetést kisebb kár éri."

Ezt miből gondolod? Nehezen tudom elképzelni, hogy egy nyugati önkormányzat vagy eü. intézmény költségvetésébe ilyen tételeket állíthatnak be, hogy diákhitel visszfizetése (8%-os kamattal - legalábbis most ennyi).
Ami az állam kevesebbet kárát illeti: ha a most jól működő és önfinanszírozó diákhitel rendszer megmarad, akkor oda megy a visszafizetés. Bár jó esély van arra, hogy most sikerül szétverni, és akkor már mindegy is lesz, hogy talál-e pl. a yorki tanács "pántlikát" az orvos bére mellett a hitele visszafizetésére is.

KolompárRómeó 2012.02.03. 06:35:35

"A közgazdászoknál kimondták, hogy azért nem kell rájuk pénzt költeni, mert úgyis csak az adóelkerülést tanulják meg az egyetemen."

Ezen logika alapján fizikusra sincs szükség, mert a végén még atombombát csinál.

2012.02.03. 08:11:54

Netán azért kell kinyíni a jogászképzést, mert a végén még kikerekedne belőle egy új, agilis, politizáló fiatal csapat, mit anno a Bibó Szakkollégiumban?
Alulról blokkolnak a fiúk?

ember67 2012.02.03. 08:24:30

@Bebes: A kilóra megvét azt jelenti, hogy eddig annyi időre ment ki, amennyire akart. Most ki fogják számolni, hogy mennyi idő alatt termeli ki és addig odakötik. Tudod a nyugati országokban számolnak..., azután döntenek.

ember67 2012.02.03. 08:26:45

@zulu: A dolog pikantériája, hogy olyan jogász végzettségűek nyomorítják meg a jogász utánpótlást akik:
1. még Magyar Népköztársaság címer van az ingyenes diplomájukon

2. Pályakezdő pályaelhagyók!!!!

sirsteve 2012.02.03. 08:33:31

@KolompárRómeó: Arról nem is beszélve, hogy miket képes csinálni egy vegyész vagy egy gyógyszerész. :)

beavereater [AT] 2012.02.03. 08:53:01

@nem-Dr sirsteve: valamint ilyen alapon minden férfit le kell csukni nemi erőszak előkészülete miatt: elvégre az eszköz megvan, még tanulni sem kell érte...

Kazi bácsi 2012.02.03. 22:32:30

@Bebes: A jelenlegi diákhitel rendszer jó, mert önfenntartó, fokozza a tudatosságot (főleg az első tapasztalatok után), vissza is fizetik stb. A 8% az egyébként a "régi" részre vonatkozik, az "új", amiből az önköltséget lehet finanszírozni, 2%-on megy majd. Itt állambácsi ismét eladósítja magát, és lehet, hogy a végén rosszabbul jár (lásd hivatkozott HVG cikk). Ami a nyugatiakat illeti, ott sok kórház magántulajdonban van, és ki fogják tudni fizetni a csóró magyarok tandíját, ha lelépnek az állami ösztöndíjjal (de itt már MNB+3% kamat lesz).

vanek ur 2012.03.04. 13:15:58

Az állami vállalatokról szóló részből az derül ki, hogy vannak dolgok, amiket rosszul látsz. Nem a Malévról, sokkal inkább a közösségi közlekedésről.
BKV és MÁV. A legtöbb ember annyit lát, hogy millárdokat tolnak bele, ehhez képest a szolgáltatás színvonala finoman szólva a béka hátsója alatt, és még így is masszívan veszteséges. A valóság ennél sokkal lehangolóbb, és mutatja, hogy az állam mennyire veszi komolyan a feladatait, és mennyire nem képes professzionálisan működtetni bármit is.

Kezdjük az elején: közösségi közlekedést fenntartani drága dolog. Kezdve a járművektől, vegyük hozzá az infrastruktúrát (vasútnál, villamosnál, metrónál), és adjuk hozzá az üzemeltetés költségeit. A közösségi közlekedés másik jellegzetessége, hogy nem tisztán keresleti alapon működik. A busz, a vonat oda is jár, ahova naponta alig 10-en utaznak. A közszolgáltatás ugyanis erről is szól. Harmadszor nem lehet az árakat költségalapon képezni, mivel azon az áron nem lenne kereslet - aki meg tudná fizetni, az már az autót is bőven megengedheti magának.

A közösségi közlekedésnek, mint közszolgáltatásnak kettős célja van: biztosítani a társadalmi mobilitást (v.ö. szabad mozgáshoz való alkotmányos jog), és csökkenteni a közutak terhelését, a környezetszennyezést.

Tehát van egy szolgáltatás, amit az azt igénybe vevők által fizetett díjakból nem lehet nyereségesen üzemeltetni, ugyanakkor fenntartása társadalmi érdek. Ebből az is következik, hogy a közösségi közlekedést a társadalom egésze kell, hogy finanszírozza.

Ez az elmélet, és a sokszor bezzegként említett Nyugaton a gyakorlatban is így van. Magyarországon viszont a közösségi közlekedés több sebből vérzik. Állami/önkormányzati tulajdononú cégként a kurzusváltás egyúttal vezetőváltást is jelent, amivel a hosszú távú tervezés és megvalósítás teljesen lehetetlen. (A MÁV-nál és leánycégeinél szinte évente van új vezérigazgató, de Antal Botond óta a BKV-nál is sűrűn cserélődött a vezetés.) Az ejtőernyős vezető egyetlen célja, hogy kihúzza a következő váltásig, így gond nélkül teljesíti a politikai megbízásokat. Aztán a következő vezetés alatt kiderül, hogy hány teljesen irreális szerződést is kötöttek, és mennyi pénz folyt el. Ráadásul a politikai kinevezett vezető nem kürtöli tele a sajtót, hogy a közszolgáltatás megrendelője bizony 20-30%-kal kevesebbet fizet, mint amennyit kellene.

A végeredményt pedig leírtad és látjuk naponta a hírekben: milliárdos adósság, működésképtelenséghez közeli állapot, elmaradt fejlesztések miatt ócska eszközök és vacak szolgáltatási színvonal.

Nyugat-Európában 30-40 éve átestek ezen a szakaszon. Azóta euró 10 milliárdokat fordítanak a közösségi közlekedésre, mert tudják, hogy szükség van rá. Pedig ott a lakosság jóval kisebb része használja, mint Magyarországon.