Először is nagy örömmel jelzem, hogy egy éves a blog, köszönöm az olvasók kitartó figyelmét. Az egy év alatt kétszer sikerült az Indexre is kikerülni, aminek nagyon örülök, mert így sok fontos gondolat a szélesebb nyilvánossághoz is eljutott. Ebben a bejegyzésben az állami beavatkozás hazánkban tapasztalható káros hatásairól szólnék két fontos területet, jelesül az oktatás és az állami vállalatok hatékonyságának kérdését kiemelve.
Oktatás címén nem a doktori fokozatról és Pálról lesz szó, aki kreatívan értelmezi a tudományos kutatás módszertanát. Ez a fazon már rég bohócot csinált magából, és számtalanszor kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan a posztjára. A becsületét még azzal sem állította helyre, amint az a világ civilizáltabb részén szokás, hogy a gyanú felmerülésének pillanatában lemondott, ráadásul a zsozsó ettől függetlenül nála landol. A Nemzet Tollánál sokkal nagyobb figyelmet érdemel a tandíj bevezetése illetve a felsőoktatás módszeres szétbarmolása.
Arról már beszéltünk, hogy milyen következményei lesznek annak, ha az állam és az egyházak átveszik a közoktatási intézményeket. A nemzetvezető nyilvánvaló ideológiai célzattal totális ellenőrzést kíván gyakorolni a gyerekek felett is. Bármilyen más indoklás könnyen cáfolható azzal, hogy a közoktatás jellemzően önkormányzati feladat, a finanszírozási problémák megoldására pedig az önkormányzatok gazdálkodásának szabályait kéne rendbe rakni, nem egyszerűen megszüntetni azokat. Így az állam az egyik zsebéből átrakja a pénzt a másikba (a cehhet az egyházaknál és az önkormányzatoknál is végső esetben ő állja), valódi megtakarítás nincs, jobb oktatás szintúgy.
A felsőoktatás a gányolás legsúlyosabb kárvallottja. Az tény, hogy eddig egész jól átvészelték a megszorításokat az egyetemek és a főiskolák, de úgy érzem, hogy ezt gyorsan sikerült bepótolni. Az egyes számú alapvető tévedés, hogy egy rendelettel rávehetők arra a diákok, hogy jó esetben természettudósok, mérnökök, rossz esetben államigazgatási droidok legyenek. Olyan emberek áldozatos munkájával vonzó lehet esetleg a fizika, akik izgalmassá szeretnék tenni a tudományterületüket új pedagógiai módszerek kidolgozásával. De még ekkor is valamilyen életpályát fel kell vázolni az érdeklődőknek (nem csak sajtónyilatkozatok szintjén). Egy mérnök még jó állást fog kapni, de egy biológusnak keményen kell dolgoznia, hogy a szakmájában maradhasson és normális fizetést kapjon. A bölcsészek helyzete a változtatásokkal még kilátástalanabb lett.
A közgazdász- és a jogászképzésnél a finanszírozással tesznek meg mindent azért, hogy súlyosbítsák az amúgy sem túl rózsás helyzetet. A közgazdászoknál kimondták, hogy azért nem kell rájuk pénzt költeni, mert úgyis csak az adóelkerülést tanulják meg az egyetemen. Jogászból nyilván azért nem kell, mert ők úgyis csak a bűnözőket hozzák ki a sittről. A konkrét intézményeket tekintve a jogi területen Pécs, Szeged és Debrecen jár a legrosszabbul. Ezekben a városokban a helyi értelmiség egy jelentős része el fog tűnni, egy jó hírű képzést tesznek tönkre. A Corvinusnak nyilván nem jön jól a dolog, de nem ő lesz a vesztes, hiszen a létszámot fel tudja majd tölteni. Legfeljebb a kiválasztás alapja nem a tudás és a rátermettség, hanem a pénz lesz. Ugyanis a 250-300 ezer Ft-os féléves tandíj már nem az az 50 ezer Ft-os tétel, amiről 2006-ban volt még szó, és a nép leszavazta. Korábban a vidéki főiskolák bezárása ellen is jelentős tiltakozás mutatkozott, ez valamiért mostanra elfogyott. Egy ésszerű tandíj önmagában fokozná a tudatosságot, és kiszűrné a használhatatlan diplomát adó helyeket, de a mostani önköltség szintje nem az intézmények közötti választásról szól, hanem hogy valaki tudja-e folytatni tanulmányait vagy sem. Ebben a helyzetben teljesen új szempontok és döntések születnek, például a vidéki diák pénzt takaríthat meg azáltal, hogy otthon marad, és Rimbaud vagy Verlaine iránti rajongását inkább egy csillét tolva vagy a nagyolvasztó mellett éli meg.
De még egy normális helyen végzett közgazdász az új diákhitellel (ami egy utófinanszírozásos tandíj, bárki bármit mondjon róla) ki fogja tudni gazdálkodni valahogy a pénzt, viszont egy drágább és/vagy kevésbé jó fizetéssel kecsegtető képzésnél komoly gond lesz. Ahogy azzal is, hogy a tandíjhitel esetében az állam a nyomott kamatszinttel egy újabb implicit adósságot és ezzel együtt óriási költségvetési kockázatot vállalt. A másik fontos területen, az orvosképzésnél a létszám kevéssé változott, a cél nyilvánvalóan az orvosok Magyarországon tartása. De a nyugati országok akkor is kilóra meg fogják venni őket a tandíj átvállalásával, legfeljebb a költségvetést kisebb kár éri. A problémát az orvosok tisztességes bérével lehetne rendezni, csak ez pénzbe kerül és felvetné, hogy például a tanároknak sem éhbérért kellene robotolnia. A lényeg, hogy a közgazdászokhoz hasonlóan a hátrányos kiválasztódás itt is megvalósul, a nyelveket jól beszélő, kellően felkészült orvosok lelépnek, a többiek maradnak itt.
Az oktatás mellett az állami vállalatokról érdemes még pár szót ejteni. A napokban kiderült, hogy a Malév veszteségei nem finanszírozhatóak a továbbiakban. Valljuk be, ez annyira nem megdöbbentő. Egy légitársaság nem biztos, hogy egy akkora országra van méretezve, mint Magyarország, túl nagyok a fixköltségek. Ehhez képest eddig mennyit költött rá az állam és hány honpolgár használja? A másik ékes példa a BKV, ami a 126 milliárdos költségeiből 50 milliárdot tud saját bevételként kitermelni. Értem én, hogy nem egy jó üzlet a tömegközlekedés, de nem biztos, hogy évente 70-80 milliárdot megéri betolni a rendszerbe. Ebből a pénzből mindenkinek vehetnének egy használható biciklit, a messzebb lakók benzinköltségét meg összeadnák. Ráadásul jelenleg azok is komoly összeggel szállnak be a buliba, akik soha nem használják a BKV-t (kevésbé a jólfésült BMW X7-es maffiózókra, sokkal inkább a vidékiekre tessék gondolni). Ezen kívül a 10 ropis útdíj az állami vállalat szerkezeti gondjait továbbra sem oldaná meg, a veszteség újratermelődne. A MÁV ugyanezzel küzd, 127 milliárdos saját bevételhez oda kellett rakni 175 milliárd állami támogatást, hogy 31 milliárdos veszteségre ki lehessen hozni a 2010-es évet. Az adósságállománnyal nem sokkolnék senkit. Értem én, hogy nem számszerűsíthető pozitív extern hatások, meg kutyafüle, de ez 250 milliárd Ft? Mindezek fényében az új, állami pénzből gründolt mobilszolgáltató mókásnak tűnhet. Főleg, hogy állambácsi a koncessziós díjat ismét az egyik zsebéből áttette a másikba, és azt hiszi, hogy jó boltot csinált. Már csak egyet tehetünk, reménykedhetünk, hogy tényleg bejön a bolt (ha piaci feltételekkel nem megy, akkor majd állami szabályozás által), mert ha nem, akkor megint jön egy kellemetlen sajtótájékoztató, ahol bejelentik, hogy mekkora veszteséget kell ismét adóforintokból állni. És akkor szarban leszünk.